Mint lehullott virág, mint elhalt élet. Ugyanígy félek. Itt alszol mellettem, mégsem ismerlek. Elvesztettelek.
Azt hittem, hiszem, hogy Te vagy. Valami eltört s nem akarom, hogy így legyen. Elvesztettelek.
Eltüntem, mint mosoly az arcodról. Nem talállak.
Meghaltam, mint a szavak az ajkadról. Szólíts magadhoz, még egyszer.
S akkor nem ül halotti tort arcodon a csend.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.